1994/95-ös tanévben kezdtem el dolgozni az Árpád Fejedelem Általános Iskolában. Angolt és testnevelést is tanítok, és mellette a kézilabda mint tömegsport, szakkör vagy edzés, mindig jelen volt az életemben. Magam is jó néhány évig űztem, edzői képesítést is szereztem belőle, így kézenfekvőnek tűnt, hogy „megkóstoltassam” a diákokkal is.
Az első években nehezen toboroztam gyerekeket, hiszen nem ismertek még. Főleg azok jöttek, akiket tanítottam, talán kicsit abban reménykedve, hogy az angol jegyek is szebbek lesznek, ha több időt töltünk együtt. Aztán néhány év eltelt, és szép számmal akadt kézlabdázó is. Az Árpád -napok állandó programjává vált a Kézilabda Kupa, amelyet természetesen rendre meg is nyertünk. Az évek folyamán már többször sikerült bejutnunk a megye döntőbe, de sajnos ott még nem sikerült I. helyet kivívnunk, ami az egyenes továbbjutást jelentené.
Talán ezért bizton állíthatom, hogy jó néhány lány életébe beloptam a sportot, a kézilabdát. Persze akadtak olyanok is, akik folytatták a középiskolában, és talán van egy-kettő, akik a mai napig játszanak, ha nem is az élvonalban.
Vargáné Zsadányi Éva
Most álljon itt egy „régi” tanítvány visszaemlékezése:
Nehéz lenne mindazt a sok-sok élményt itt leírnom, amelyeket átéltünk együtt a csapattal. Nagyon szép időkre emlékszem vissza , amikor szóba jön az Árpádos kézis múlt. Szerencsére olyan csapatunk volt, amilyen szerintem nem sok helyen adatik meg, és ami ennél is fontosabb, fantasztikus volt az edzőnk, Éva néni. Ha ő nincs, akkor- az a kismilliónyi öröm és persze néhány könnycsepp, az hogy megtanultunk küzdeni, veszíteni és nyerni – kimaradt volna az életünkből .És ez igen nagy kár lett volna . Ezek az élmények szerintem ott élnek mindannyiunknak a szívében . Annyi mindent vittünk végig együtt!
Emlékszem az első edzésemen Éva néni mindig azt mondta, hogy puszilja meg a kezem a labdát Ekkor talán harmadikos lehettem. Amikor hazamentem ,egész nap csak arról beszéltem, hogy mennyire jó volt, és a nagyok milyen ügyesek. Sok idő nem telt el, és az évfolyamunkból is egyre többen kezdtek járni az edzésekre. Ekkor még szivacskézivel játszottunk. Az első érmünk is ebből az időből származott, amelyet az Árpád – kupán szereztünk, ahol elsők lettünk. Később már fiúk, lányok vegyesen edzettünk kint a betonpályán, és nyáron minden egyes edzés után vizes póló versenyt rendeztünk. Akárhányszor elsétálok arra, ezek az edzések mindig eszembe jutnak. Sok kistérségi versenyen is részt vettünk, ahonnan nagyrészt aranyéremmel tértünk haza. Sokszor mondták nekünk azt, hogy nem ide valók vagyunk, és másnak is kell esélyt adni, amin mi mindig csak egy jót mosolyogtunk, de belül mindenkiben ott volt a felemelő érzés, hogy így vélekednek rólunk. Ha szóba jön a Balaton, a nyári kézilabda táborok is eszembe jutnak. Az utolsó meccs utáni mezes fürdés, meg amikor azt figyeltük komoly tekintettel, hogy kit és hogyan kell lefogni, kinek ki lesz az embere, kire kell kilépni és persze, hogy a kapusnak hova kell lőni. Természetesen nem csak erről szólt az egész: csapatok közti barátságok is kialakultak.Van akivel mai napig tart a kapcsolat.
Ezeket az élményeket igazából leírni nem lehet, ezt át kell élni. Én nagyon örülök, hogy ennek az egésznek részese lehettem, és remélem, egyszer még találkozunk együtt a régi csapattal ,és nosztalgiázunk egyet. Végezetül, amit ebből a visszaemlékezésből kihagyni nem lehet az az, hogy óriási nagy köszönettel tartozunk Éva néninek az egész csapat nevében : KÖSZÖNJÜK!!!
Hoffmann Dorina
Az edzések időpontja:
kedden 15-16h-ig
csütörtökön 15-16h-ig
az Árpád Iskola tornatermében illetve a kézilabdapályáján!
